A bölcsőde nem kötelező, mégis sokan választják ezt az intézményt. Legtöbbször anyagi megfontolásból, de van, aki azért, mert látja gyermekén, hogy igényli a hasonló korúak társaságát.
Sok szülő már előre bebiztosítja a helyet magának, ahol gyermekét majd elhelyezheti, ez a jobb megoldás, hiszen időben kezdődhet a beszoktatási folyamat.

Vannak, akik hirtelen határozzák el magukat. Általában ez abból adódik, hogy a szülő nehezebben válik el gyermekétől. A védtelen gyerekek felé sugárzott aggodalom érthető, melyik szülő az, aki nem érez ilyet? Viszont, ha jó előre tájékozódunk ezen intézmények működéséről, az ott dolgozók szakértelméről, talán könnyebb az elválás is.
Érdemes előre tájékozódni, hogy lássuk, milyen szokások vannak egy bölcsődében, illetve, hogy elmondhassuk a saját csemeténk milyen gyermek is valójában? Nagyrészt ez fog hozzájárulni ahhoz, hogy a beszoktatós gyermekhez hogyan közelítsen egy gondozónő. Ezek a kezdet előtti ismerkedések elengedhetetlenek a szülő és gondozó közti harmonikus kapcsolathoz is.
Fontos hogy a szülő tudja, egy bölcsőde nem a szükséges rossz, hanem egy kölcsönös megoldás arra, hogy ő függetlenebb lehessen, míg gyermeke jó kezekben van.
Manapság a bölcsődék sokkal nyitottabban működnek. Nincsenek elvárások a gyermekkel szemben, megtarthatóvá válik az egyéni fejlődés, nem kötelező jellegű, hogy szobatiszta legyen, mire bölcsibe megy és természetes az is, hogy sok gyermek még nem beszél. A jól képzett gondozónő tudja, hogy mindenki a saját ritmusában fejlődik, és ebben segít.
Mindenképpen előnyként könyvelhetjük el, hogy a közösség nem lesz számára idegen-ráadásul egy 2-2,5 éves gyermek igényli is hason korúak társaságát-hamarabb tanulja meg, hogy vannak szabályok, korábban áteshet a rettegett gyermekbetegségeken is.
A beszoktatás ideje, gyermekünktől függ. Mindenképpen áldozzunk erre időt, hiszen ennek hiánya nagyobb kárt okozhat, mint ami előnyünk származna a bölcsődébe járástól.
Eleinte mi magunk is menjünk és maradjunk is ott gyermekünkkel, napról napra távolabb ülve tőle. Engedjük, hogy maga fedezze fel az új közeget és pár nap múlva kerüljünk ki a látótávolságából. Egy-két hét elteltével, már hosszabb időre is magára hagyhatjuk, fokozatosan elérve az ebéd illetve alvásidőt. Fontos, hogy mi magunk elfogadjuk ezt a helyzetet, ne idegeskedjünk, ha sír a gyermek, a legrosszabb pedig az, ha egyenesen vele sírunk. Mindig legyünk vele megnyugtatóak, az otthoni beszélgetéseket és élményeket ne azzal töltsük ki, hogy készítjük a gyermeket a másnapra.
Legtöbbször a szülők beleesnek abba a hibába, hogy ajándékokkal halmozzák el a gyermeket, amikor értük mennek. Ez az egyik legrosszabb, amit tehetnek, hiszen így a gyermekben nem az marad meg, hogy ez egy napi feladat, hanem az, hogy ha végigcsinálja a napot, akkor megjutalmazzák.
Ha nem sikerül a beszoktatás és nem életbevágóan fontos, hogy gyermekünk beszokjon, valamint máshogy is meg tudjuk oldani a felügyeletet, akkor pedig merjünk lépni ez irányba is!